A stressz olyan, mint a rosszul nevelt vendég: nemcsak bejön, hanem át is jár egyik szobából a másikba. Ha a munkahelyen rossz napunk volt, előbb-utóbb megtalálja az utat az otthoni vacsoraasztalig.
Felnőtt életünkben sok célunk lehet: az elképzelt hivatás, házasság, gyerekek, kertes ház, autó és a többi. A legtöbb ember erre vágyik, de vajon legbelül mi is ezt szeretnénk? És ha megvan mindez, akkor miért nem vagyunk boldogok?
Ébren töltött időnk felében lélekben nem ott vagyunk, ahol éppen vagyunk. Figyelmünk elkalandozik, problémákon rágódunk: ez vezetőként különösen kellemetlen tapasztalat. A tudatos jelenlét gyakorlásával nemcsak jobban tudunk összpontosítani a munkában, de végre jelen lehetünk a pillanatban is.
Bele se kezdjünk egy nyilvános beszédbe, ha nem tudjuk egy mondatban összefoglalni a fő üzenetünket. Mik a leszuggesztívebb előadók tulajdonságai? Milyen képességeket és eszközöket kell elsajátítani, hogy mi is hatásos beszédeket tarthassunk? Hogyan lehet érzelmet kiváltani a közönségből? És mit tegyünk, ha belesülünk az előadásba?
Az érzelmileg elérhető, támogató, dicsérő szülő sokat segíthet, hogy a gyereke ne roppanjon össze az érettségivel, felvételivel járó stressztől. Mi nyomasztja ilyenkor a diákokat? Miért fontos a mentalizáció, illetve B és C terv készítése? Milyen viselkedés esetén érdemes szakembert felkeresni? És mi a teendő, ha az érettségi reggelén a gyerek bepánikol és nem akar elmenni vizsgázni?
Ha munkáról van szó, valamiért természetesnek vesszük a jutalmazás-büntetés alapú motivációs eszközöket, miközben ezek csak szűk határok között működnek. Annál többet ártanak viszont a kreatív, koncepcionális képességeknek, amelyek a jövőbeli fejlődés zálogai. Ideje figyelembe venni egy harmadik motiváló tényezőt: az ember mélységes vágyát arra, hogy kezébe vegye a saját sorsa irányítását.
Ne mondjuk, kérdezzük! Egyebek mellett ez is szerepel Steven Bartlett világhírű befektetési és marketingszakember alapelvei között, amelyeket Egy CEO naplója – A munka és a magánélet 33 törvénye címmel publikált. Az üzletemberként és podcast-házigazdaként is sikeres vállalkozó gondolatai hasznosak lehetnek azoknak is, akik önmagukon akarnak változtatni, és akik az üzleti életben szeretnének jobban boldogulni – a kettőt sokszor nem is lehet elválasztani.
Ha meg akarod tanulni, tanítsd! Egyebek mellett ez is szerepel Steven Bartlett világhírű befektetési és marketingszakember alapelvei között, amelyeket Egy CEO naplója – A munka és a magánélet 33 törvénye címmel publikált. Az üzletemberként és podcast-házigazdaként is sikeres vállalkozó gondolatai hasznosak lehetnek azoknak is, akik önmagukon akarnak változtatni, és akik az üzleti életben szeretnének jobban boldogulni – a kettőt sokszor nem is lehet elválasztani. Könyvének egyik fontos törvényéből kiderül, miért kell tudni mindent elmagyarázni a gyerekeknek is.
A különböző szakmák, az iparágak, és általában a technológia olyan mértékben változik, hogy szinte lehetetlen 10-20-30 éve megszerzett tudással sikeresen követni. De sokan egyszerűen megcsömörlenek régi szakmájuktól, és szeretnének valami újat tanulni. Hogyan fogjunk hozzá?
Életünk állandó része az idegesség és a stressz, valamint a fáradtság és az álmosság. Ennek hátterében az éberség és az összpontosító képesség csökkenése rejlik. A buddhista hagyomány szerint a koncentráció a megvilágosodáshoz is nélkülözhetetlen.
Egy történelemformáló nagypolitikai lejáratás, egy munkahelyi érdekellentét, vagy az, ahogyan egy anyós fúrja a vejét – ez mind lehet karaktergyilkosság. De mit takar pontosan ez a kifejezés? Mit élnek át a megtámadott áldozatok? És miért van manapság olyan sok karaktergyilkossági kísérlet a magyar közéletben?
A munkahely sokak számára – a közhely szerint is – „a második otthon”. Otthon pedig sokféle tevékenységet szoktak végezni az emberek. Ha a második otthonban családalapításra nem is kerül sor, érzelmi, testi kapcsolódásra viszont olykor igen. És ez ritkán van jó hatással a csapatra.
A kiégésről először egy 40–45 év közötti, szociális szférában dolgozó juthat eszünkbe. Pedig a burnout szindróma a társadalom minden rétegében észlelhető jelenség, nem kímélve a vezetőket, a fiatalokat, sőt az egyetemistákat sem.
Eljöhet, de még messze az az idő, amikor a robotokra fontos döntéseket bízhatunk. Addig is nekünk kell bírnunk a jó döntésekhez nélkülözhetetlen érzelmi intelligenciával.
Sokan nem tudják, hogy a sikeres pályaválasztás elsősorban az önismereten múlik. De mit jelent az önismeret ebben az esetben? Miért fél sok fiatal a döntés meghozatalától? Mit bánnak később leginkább azok, akik külső elvárások alapján választottak pályát? És mi az a legfontosabb képesség, ami egy életre rezilienssé tehet a munkaerőpiacon?
„To coin a term” – az angolban így mondják, ha valaki korábban nem létező szót, szóalakot hoz létre, szóösszetételt készít, vagy új értelemben kezd el használni egy már létező frázist. Az eljárás legfőbb célja a megkülönböztetés és a kategóriateremtés.
Mindnyájan ismerünk olyanokat, akik akár egy biciklicsengő megvásárlása előtt is bonyolult Excel-táblázatot nyitnak, és mérlegelik a különböző opciókat. Minél nagyobb a tétje egy döntésnek, annál többféle módon próbáljuk felállítani az előnyök és hátrányok ijesztően összetett mátrixát. Van-e nagyobb téttel bíró döntés a szakmai életünkben, mint a karrierváltás?
Kevés gyerek öltözik az óvodai farsangon hr-esnek, coachnak, pszichológusnak, könyvvizsgálónak, vezetői asszisztensnek. És a jelmezek ellenére viszonylag kevés lesz közülük később tényleg űrhajós, kalauz – netán Szoboszlai Dominik.
Egy helyben topog? Szinte nem hisz már semmiben? És ez már évek óta tart? De most eljött az idő, és elege van már ebből? Nem kell már ez a fajta élet? Akkor önnek íródott ez a cikk.
Valóban igaz, hogy a szex elad? Szerzőnk nemcsak a reklámbiznisz alaptörvényének ered nyomába, hanem bemutat néhány emlékezetes reklámszexbotrányt, sőt a vámpírhatást is. A fő kérdés mégis az, mit tervezzünk az Y-generációnak, amelyik teljesen rezisztens a hagyományos szexis hirdetésekre.
